Hát eljött, a várva várt szolgálat napja, valamint a nagy áttörésnek. 89,7 kg. Már nagyon vártam, hogy végre 90 kg alá kerüljek. Jól megtömtem a táskámat elemózsiával, 1 kg sárgarépa, a tegnapról megmaradt vacsora, saláta mix., zöld tea, banán, almák, cseresznye, kiwi, leves.

Szolgálat kezdetekor bevágtam a gyümölcsöket, mivel nem volt időm szakszerűen előkészíteni, így maradt az egymás utáni sorrend. Sok ellenőrzést terveztem be, ezért keveset voltam a szolgálati helyen. Az ebéd kelkáposzta főzelék volt sült oldalassal, amit nem ettem csak a család részére ételhordóban elhoztam.

Vacsorára hoztam magammal a tegnapi zöldségköretes csirkemellet, de nem ettem meg mivel az étkezdén vajon pirított csirke mellett készítettek zöldség ágyon melléje fehér rizst tálaltak. Megkértem a szakácsot, hogy a számomra szánt csirke mellet ne sózza meg és kevés vajon pirítsa meg. Lehet, hogy azért mert én voltam a laktanya ügyeletes, vagy csak mert szépen kértem, megcsinálták. Így jót vacsiztam. Képet nem csináltam, mert fura egy közel 650 férőhelyes helységben, ha fényképezek.

Az est folyamán mivel kávét nem ihattam (Tilos a 4 hét alatt), így maradt a coca Light, amiből csak 1 L ment le. Szeretek este a takarodót ellenőrizni, a régi szép idők emlékei jönnek fel, mikor még koleszos voltam. Sokat sétálgattunk az éjszaka során.

Ahogy az öregek is szokták mondani a szolgálatot nem megélni, hanem túlélni lehet.