78,8 kg kezdtem a napot, vitaminok betöltve, ebéd a táskába és irány a bicikli. Ma első alkalom, hogy jó pár év után először bringázzak reggel a kompig. Fura is volt. Egy kicsit sikerült a belső combizmot meghúzni (szerintem), mert a sétám kicsit férfiatlan volt. Úgy indúltam, mintha gyalog mennék, így a kompnál vártam 25 percet. Még jó, hogy fújt a szél és így a fázással el voltam foglalva.
A busz utat jóformán végig aludtam annyira, hogy leszállás előtt többszöri rángatás után tértem magamhoz annyira, hogy a buszról lelépésfélét eszkábálja össze, amjd jött a kellemes hideg idő, melyre egyből felébredtem. Így vidáman, arcra fagyott mosollyal létpem át munkahelyem kapuját.
Rövid értekezlet után - mely hosszabra nyúlt, mint képzeltük - indultam a nagyvilágba a rettenthetetlen VW T4-el és a belezsúfolt 60 pacival. Padlógázon max fordulaton 120 km/h a vége, így tuti biztosan nem leszek gyorshajtó az autópályán.
Munka végeztével irány az otthon. Természetesen mikor romoljon el az idő, hát mikor indúlnék haza. Hózápor, eső, viharos szél. Én meg pont ma tudok bicajjal kijönni, hat voltak gondolataim a témával kapcsolatban. Mikor átértünk a komppal akkor éreztem igazán a szél erejét, csak az nyugtatott, hogy nem esik semmi, se hó, se eső. Így némi izomlázzal, de hazatekertem. Otthon pár percnyi pihi után ülhettünk a kocsiba és irány Viki gitárórája, mely időszak alatt lehet róni a köröket Vácot, vagy melegíteni a zeneiskolában az egyi padot.
Találkoztunk régi szeretett barátainkkal, kik Angliában élnek és néha átlátogatnak hozzánk, már nagyon vártuk őket, hiányoztak. Sokáig nem maradnak, de reméljük tudunk hosszabb ideig is beszélgetni, mint pár perc, mert Vikinek vége lett az órája és menni keleltt.
