A mai napot nem kis meglepetéssel 88 kg alatt egy picivel zártam. Fáradt voltam, mert mostanában 23 óra után sikerül az ágyba kerülnöm. Meg hát Viki sem tudja kihagyni az esti befekvést közénk. Néha csak akkor vesszük észre, mikor már ide-oda dobálja a végtagjait álmában. Azért nem mindig kellemes mikor a derekadat rúgva ébresztenek fel, vagy egy könyök érintését csillapítod az orroddal. Összefoglalva, nem gond, ha kint van, mert rosszat álmodott, de egyre inkább kezd hozzászokni. Már mondtam neki, hogy megszüntetem a szobáját és megint lesz egy nagy nappalink, merthogy a Francia ágyat visszaviszem.
Tehát a mai nap: Reggel két maroknyi cseresznyét, 1 banánt és 2 db őszibarackot tüntettem el. Majd nekiláttam a számítógépem újratelepítésének. Kb 2-3 éve nem volt ily módon karbantartva. Eddig XP volt rajta, most kapott WIN 7-et, de lehet hogy visszamegyek Vistára, mert az 5.1-es SB live kártyámat nem ismeri fel. Még megpróbálok letölteni hozzá programot. Közben megérkezett az informatikus által karbantartott és beállított gépe az egyik munkatársnőmnek. Ott még be kellet állítani a hálozatott, a hálózati nyomtatót, biztonsági mentéseket és egyéb jogosultságokat. Annyira belelendültem az egészbe, hogy majdnem lekéstem a 11:26-os buszomat.
Péntekenként én megyek Vikiért az oviba, majd a nagycsoportosok udvarán megvárjuk Ildit. Az uzsit eddig (diéta előtti időszak) mindig én kaptam meg, mert közvetlenül ebéd után (12:30 fele) érek oda, ilyenkor Viki még tele van. Ma volt az első olyan, mikor igen csak akaraterő kellett, hogy ne egyem meg az egészet. Bagett zsemle, vajjal megkenve mindkét felét, gépsonka és paprika díszítette a belsejét. Isteni illata volt. Lehet, hogy nyert az ördög, de a paprikát kiettem belőle. HÜMMMM. Nem is írtam, hogy reggel arra ébredtem, hogy folyik a nyálam és álmomban friss fehér kenyérrel a kezemben „mosogatom” el a pacal pörköltös edényt, mely még félig tele volt pörkölttel. Ez a tudatalatti.
Az ebédre, gondoltam nem eszek nyers zöldséget, így az gondoltam ki, hogy olíva olajon megpárolom az oválisra vágott sárgarépát, dobtam mellé 2 db paradicsomot felkockázva (jó nagy kockák), fél kaliforniai paprika csíkokra vágva, 5-7 karikányi póréhagymát apróra feldarabolva, majd a végén 2 db „S” tojást (kb 1 db „M” méretű tojás mennyiség) egy pohárban kevéske borssal felvertem és a edénybe csurgattam. Egy kicsit olyan volt mint a tojásos lecsó, csak volt még benne sárgarépa is. Nekem nagyon ízlett, igyekeztem nem az egészet bevágni.
Napközben arra gondoltam, hogy csak folyadékot fogok inni, mely Víz formájában materializálódott a gondolataimban. Be is tartottam.
Miközben tettem-vettem a konyhában Viki fodrászosdit játszott Ildi hajával. A képek magukért beszélnek. Többször hallottam a hajhúzásnál használatos szavakat. Drukkoltam Vikinek, hogy minél extrémebb legyen, azt hiszem sikerült.
Vacsorára megpróbáltam valami különlegeset összeállítani, hát kinézetre az volt, de a hall fura íze elnyomta az egészet. Jénai tál fedelébe 1 sorban krumpli, majd 1 sor sárgarépa, megint krumpli és a tetejére raktam a szójaszószban megpácolt halat. Olíva olajat öntöttem rá meg egy kevés szójaszószt. Az egészet lefedtem alufóliával. Beraktam a sütőbe, mikor a krumpli megpuhult akkor állítottam át a sütőt grillezésre és a halat, valamint a krumpli adag felső részét meggrilleztem. A hal kivételével minden finom volt.
Este séta volt tervezve - mi gyalog, Viki bicaj -, de Vikinek sikerült a számításokat keresztbe szántani, mikor a biciklivel keresztbe állt a főúton, mikor jöttek a kocsik és nem csinált semmit, csak figyelte, hogy mindenki Őt kerülgeti. A bünti az volt, hogy nem biciklizik tovább, irány haza. Ez mind a lakástól kb 50m-re történt a kereszteződésben. Így a séta nem volt valami kielégítő. hazaérve éreztem, hogy valami mozgás kellene. Elővettem Ildi egyik szülinapi ajándékát. Taposógép. Kipróbáltam. kb 20 percet nyomtam, de már az 5. percben uncsi volt. Megkértem Ildit, hogy adja oda a könyvemet. Olvasás közben is megy, így eltereltem a figyelmemet. Mikor befejeztem, rendet raktam a konyhában. A lakásban meleg volt ezért kiültem az erkélyre és olvastam tovább a könyvet. Most jutott az eszembe rossz címet írtam a múltkor. Robin Cook – Agymosás. Fura is volt, hogy mi köze van a személyiségzavarnak a járványokhoz és vírusokhoz. Most már értem mi volt a fura.
