Csütörtök:
Vidám vasárnap helyett inkább vidám csütörtökkel kezdtem a napot. Az órát előrébb állítottam 10 perccel, hogy állomásfőnökként tudjam kezdeni ezt a remek napot. Még reggel átrendeztem mind a 17 vonatomat, hogy mielőtt meglegyen a kívánt árú szállítása. A reggel 82,7 kg-mal kezdtem. Tegnap este Ildi kint hagyta az asztalon a jó hideg tejet, melyet igencsak régen ittam. Nem is kellett sok, hogy némi dl-nek tünő mennyiséggel megtöltsem amúgy sem nagy gyomromat. DE. Most jön a rosszabbik része, mert a tej jelezte részemre – hiszed, vagy sem, hallottam -, hogy egyedül nem vállalkozna egy ilyen hosszú és számára öngyilkos küldetésre. Utolsó kívánságaként (vacsorát nem ajánlottam fel neki) a műzlit választotta mega mellé, hogy elkísérje. Persze a müzli nem hétköznapi volt. A hosszú utra mind a kettő felöltözött. A tej a szokásos vékony alig 1,5 %-os anyagtartalommal rendelkező ruháját vette fel, csak úgy rikított a fehérsége a szürkés kanálban. A müzli meg tele volt mindenféle díszítéssel. A ruháján megtalálhat mindenféle, az aszalt banán és más gyümölcstől a zabbig minden. Önmagában is egy jó falat, de így még inkább kívánatos. Hóna alatt mazsolát hozott magával.
Péntek:
A reggelt 82,9-el kezdtem. Szokatlan volt számomra, a reggel, mert az egész család fent volt mikor elindultam dolgozni. Pénteken szolgálatban vagyok, így sokminend nem tudok írni, vagy mert nem történt semmi, vagy mert nem írhatom meg. Mindenesetre az ebéd tárkonyos sertés ragú leves volt. A hozzá tartozó két fánk igencsak olajos volt, így az kimaradt. Vacsorára megettem a sertéshusit három darab kockasajttal. A nap többi részében sárgarépát eszek, hogy ne unatkozzak. Egyenlőre ennyi, majd ha lesz rá időm még írok.
