Ismét egy új napra virradtam. A mérleg nem volt kegyes hozzám. 89,1 kg-ot mutatott. Másodszor, mert először 88,8 és ez számomra kora reggel olyan volt mikor bekapcsolom a mérleget (888,8=88,8). Ezért másodszor is rááltam és így lett az utóbbi érték. A napot megprobáltam úgy irányítani, hogy számomra kedvező legyen, nem nagyon sikerült. A kedvem valahogy a béka segge alatt volt. Nem a mérleg miatt. Valahogy nem lelkesedtem semmiért.

A reggelinél visszafogtam a mennyiséget 3 db alma helyett csak 1-et ettem, a banán megmaradt és gondoltam, hogy ennyi. Sajnos a munkatársnőm viszont hozott saját cseresznyét. Arra viszont rájártam egy kicsit. Jó, nem volt sok.

Ebédre a megszokott zöldségek voltak. Annyiban változtattam, hogy nem kevertem össze őket egy tálba, hanem külön-külön ettem őket. 3 sárgarépa negyedelve, fél pritamin paprika csíkokra vágva, fehér és a hagyományos retek karikákra végül a 2 db paradicsomot úgy ettem mint a paraszt a szalonnát. Mivel is? Hát bicskával apró darabokat vágtam ki a zöldségből. Délben megettem megebédeltem, de 2 fele éhes voltam.

Hogy mással foglalkozzak elmentem úszni. A futást megpróbáltam, de a bemelegítés során a derekam jobb oldala megfájdult, így nem kockáztattam tovább. Az úszás sem ment jól, valahogy nem…. HÜM? Az uszodában beszélgettem egyet az informatikusunkkal, majd az eszmecserét folytattuk a szaunában. Mikor kijöttünk hatalmas vihar és felhőszakadás volt kialakulóban. Hazafele egy kicsit megáztam, de elviselhető volt. A buszon ilyenkor szoktam mondani, hogy 30 percet eshet utána legyen vége. Mivel 40 percet utazunk, így egy kis ráadás is van kalkulálva. Eddig kétszer bejött.

Előfordult, hogy sokat állt a busz a buszpályaudvaron. Poénból megszólalt a munkatársam: - Robi varázsolunk?. Mire én: - mért is ne. Majd egyszerre a Jedi-k mozdulatával együtt: - Induljon a busz ! Hangos mondat után az ajtók bezárultak és lám csodát, elíndultunk. nem is kell nagyon mondani, de elég sokat röhögtek a buszon. A másik munkatársnőm inkább nyerített, mint röhögött.

Gondoltam, hazafele sétálok egyet, mert a napi mozgás nem volt meg. Persze ilyenkor mindenki felajánlja, hogy hazavisz. Nem akartam elfogadni, de a Londoni barátnőnk szülei hívtak, hogy szeretnének találkozi velem. Gondoltam, vagyis nem tudtam semmire sem gondolni, esetleg, hogy valamit ott hagytam náluk. A kompnál találkoztunk, mikor átadtak nekem egy bevásárló kosárnyi gyümölcsöt, némi répával, hogy a füleim jó helyen legyenek. Sárgadinnye, barack, cseresznye, paradicsom, répa. Nagyon aranyosak voltak, nagyon örültem neki, egyrészt a gesztus miatt, másrészt akkor este nem kellett elmenni még bevásárolni. Első körben sörre gondoltak, de a lányuk jelezte számukra (ha olvasod akkor köszi), hogy nem szeretem a sört. Meg hát most nem is ihatok. Tehár, hogy ezt mért is írtam le. Azért mert a komp és a lakás között 1,6 km van és nem mondhatnán könnyűnek a kosár tartalmát, így elfogadtam a hazaszállítás lehetőségét. Így a délután jól alakúlt.

Mikor hazajöttem megettem a tegnapról maradt vacsimat. Mikor befejeztem elmajszoltam 2 db paradicsomot is. Mondtam Ildinek, hogy mehetnékem van. Sétáljunk egyett. A sétához csatlakozott Zsófi is (unokatesó 4,5 éves). Séta közben elkezdett görcsölni a gyomrom, én úgy éreztem hogy fel vagyok fújódva. Az irányt a kihat terület felé vettük, egyrészt mert a gyerekek nyugodtan rohangászhattak, másrészt mert valahogy a puffadást ki kell engedni, vagy felül vagy alul. Az utóbbi jött be. Sáta közben azt vettem észre, hogy ildi csak beszél, beszél, én meg csak hallgatom és pár közös szóval serkentem gondolatmenetét. pld: Igen? Tényleg? Biztos vagy benne? kb 30-40 percet sétálgattunk, majd találtunk egy játszóteret ahol a gyerekek elvoltak. 19:30 fele indultunk visszafele, ekkor már én is csatlakoztam a beszélgetéshez. Mikor hazaértünk Ildi csak annyit mondott, hogy jó volt ez a nap, nem kuksoltunk itthon.

A hangulatom nem változott. Nagyon várom a 4 hét végét. A lendület, már nem akkora mint az elején. Ez meglátszik a sülyvesztésen is, de már nem tudok miből visszavenni. A mozgás sajnos korlátozott, főleg ha itthon vagyunk. Egész nap sem sétálgathatok. Nagyon kíváncsi leszek a reggeli állapotra. Eddig is nagyon szerettem főzni, de mostanában még jobban. Szeretem elkészíteni a vacsimat, de még jobban a csajoknak amit kérnek. Bármi is legyen az. a fura benne, hogy meg sem kóstolom, ezen részét Ildi végzi. Előkészítem, összerakom, kb-ra beízesítem. Megbeszéltük, hogy mikor levest készítünk majd akkor a nagy fazékba csak 2 leveskockát rakunk és a végén majd mindenki ízesíti magának ahogy szeretné. Egyre több étel fut át az agyamon, hogy mi lenne az az egy amit vasárnap ennék. egyenlőre a túros palacsinta viszi a pálmát, de már szóba került a hekk, steak, fagylalt kehely, tarajjal töltött sertésborda reszelt sajttal.