Általában a blogot esténként szoktam megírni, de volt rá eset, hogy napközben elkezdtem, úgy, mint ma. Ilyenkor az előző napközben megkezdettet szoktam átírni. Előtte átolvasom, hogy mit is írtam akkor. Jót mosolyogtam. A következő mondattal kezdődött: Nagy meglepődtem a mérleg kijelzőjén 90,7 kg. Főleg azért is elmosolyogtam, mert mára 86,8 kg a mérvadó. Voltam már ennyi, de úgy gondoltam egy nap kirúgok a hámból, nem is kellet nagyon máris 2-3 nappal visszavetet, de szerintem megérte. Ma is bűnöztem egyet. Még kb 1 héttel ezelőtt vettem a családomnak egy Bounty Trio-t, mely mint a neve is mondja 3 db csoki van benne egyenként 134 kcal-val. Ez az új hülyeségem is egyben, hogy figyelem a kcal-t, de kezd már az agyamra menni. Nem akarok olyan lenni, mint egyes kifutómodellek, hogy anoreksziásra fogyja magát, mert annyira számolgat. Az én szisztémám adott, igaz egyenlőre a nyári időszakban van tesztelve. Reggeli gyümi, míg tele nem leszel, ebédre „normális” kaja mértékkel, vacsi és az ebéd között kecskévé változtatom magam, hogy a sárgarépát, fehér retek, kaliforniai paprika, vagy egyéb zöldségeket egyek. Jól nézek néha ki, mikor egyenruhában ülök az írodában és majszolom a hatalmas sárgarépát és benyit valaki. Egyszer majd lefényképeznek úgy. A mosoly sosem marad el. A vacsora részben kiiktatva, mert ha éhes vagyok akkor jönnek a zöldségek esetleg. A hétvége nagyon nehéz főleg anyoséknál, mert mikor kint van a két sógor családja, valamint az én családom is akkor összesen 11 fővel lehet számolni (3 gyerek). Imádott anyósom meg hadseregnek főz. Ő is katona volt, de nem a konyhán. Az asztal ilyenkor terülj-terülj asztalkám. Ha mindenből egy icike-picike adagot eszek az is sok. Na de mindegy ez családonként más és más.
A mai napom remekül kezdődött, még munkaidő előtt összeraktam a gépemet és már csak az új driver volt hátra feltelepíteni. Sikerült is, majd valamit (mint általában) megnyomtam és a subwoffer-kimenet megszűnt a hangkártyán. kb fél óra múlva jöttem rá, hogy egyszerűen letiltottam egy másik programban. Sebaj, hibáiból tanul az ember. Pld: ha meg akarod ismerni Budapestet jól tévedj el, tuti, hogy olyan helyre is eljutsz ahova soha az életben nem tévednél. Velem megesett, de jó is volt.
Visszamegyünk az időben egy kicsit. 2001 vagy 2002 írunk. Lényegében egy kirakodó vásáron bukkantam fel, valahol Pest közepén. Volt ott egy üvegcsiszoló, akinek kiváló kéz koordinációja volt. Nagyon szép mintákat csiszolt az üvegekbe. Akkor csináltattam a Robi és Ildi poharakat, és pár évvel később Viki megszületése után (2005) újra találkoztam a sráccal a Váci Világi Vigalom keretén belül. Nem gondolkoztam sokat egyből csináltattam egy Viktória poharat. Azóta is a TV előtt vannak. Inni még nem ittunk belőlük.
Minden eset imádott feleségem is elolvassa a Blogomat. Mikor jókat nevet, csak annyit kérdezek, hogy mit bas..am el, vagy olyan vicces. Általában mind a kettőt sikerül produkálnom, de többség az előző. Még jó, hogy sokan a délelőtt olvassák.
Úsztam egy kellemeset, majd levezetésként szaunázni mentem. Annyira fáradt voltam, meg a szauna hőmérséklete alacsonyabb volt mint szokott, így gondoltam elfekszem a padon. Sikerült is. Van egy mondás. Ha a katona leül, le is fekszik, ha le fekszik el is alszik. Hát ez rám igaz volt. Észre sem vettem, hogy ketten bejöttek és beszélgetésbe mélyültek. Már fel akartak ébreszteni, mire felkeltem. 25 percet voltam bent, de pillanatnak tűnt.
Hazafele ismét sétáltam egy nagyot (cirka 1,6km). Ildi kijött elém, mert Viki nem volt otthon. Mikor hazaértünk, éhes voltam. Maradt némi spenót főzelék tegnapról 2 tükörtojással. Azt ettem meg. Ildi mondta hogy hagyjak Vikinek, mert nincs más a hűtőben neki. Pedig tele van palacsintával. Amúgy meg hozott is magával és az volt a vacsija.
