A hétvégét 82,5 kg-mal kezdtem. Szombaton kimentünk vidékre a nagyszülőkhöz. Viki már egyből a medencébe startolt.
Még pénteken csináltam magamnak turmixot, a másnapi reggelihez. Valahogy bevált.Sikerült gyorsítanom a felszívódást. Ezt sokféleképpen lehet értelmezni, de az enyém annyi, hogy a piros szívószál mellé egy alig látható sárgát is raktam. Így együtt kétszer olyan gyorsan szívódik fel a turmix mint egy hagyományos porszívónál. Nagy adagnak tünik, és nem sokat tévedsz, ha úgy is gondolod. Egy szuszra nem ment, de a lényeg, hogy csak késő délután éreztem magam éhesnek.
Szombati ebédem Lecsó volt, kenyér nélkül, viszont a többiek nokedlivel ették, Édes lányom aki mindent ki akar próbálni, rakott hozzá még tejfölt is, de csak azért mert Gergő úgy eszi. Amúgy nincs is rossz íze, mer, hogy én sem vagyok semmi újnak elrontója, de azért annyira nem volt jó, hogy innentől csakis ez a forma az új divat irányzat.
Osztálytalálkozó:
Sajnos nem tudott mindenki eljönni, de 21 főből 15 megjelent, némi csúszással igaz, de ott volt. Satunak sikerült engedélyt kérni a váci polgármesteri hivatalól, hogy meglátogassuk a volt tan épületet. Ha csak annyit mondok, hogy a Maják épületeit nem fedi annyi növényzet mint az iskolát akkor némileg tudok képeket rajzolni a fejetekbe. A fontosabb mozdítható tárgyakat elvitték, de a fejünkben megmaradt kellemes és kicsit kellemetlen 
emlékeket viszont nem vitték el. Folyosóról folyosóra mentünk. Minden helységbe benéztünk és csak úgy fakadtak fel a régi emlékek. Pld: a mesélő szekrény. Unatkoztunk és mit is csináljuk bement egy egyikünk a villanyóra szekrénybe és az arra érkezőknek mesélt (persze óra helyett). Ez addig volt vicces, mag egy tanár nem jött. Valahogy így kezdte: Szerbusz, én egy mesélő szekrény vagyok, mesélhetek neked valamit? Hol volt hol nem egy katonai objektum kapuján belül egy elhagyatott osztály, kik múlatták az időt.... És ezek csak a kezdetek voltak. Mikor beléptünk a fordú helységbe, csodálkozva láttuk, hogy az általunk kreált zuhanyzó még mindig megvan. Nem kell nagyra gondolni, csak sporolás céljából a vezetőség keverő csaptelepeket rakott, fel. Ami egyszer hideget, majd meleget is adott néha. Erre mi leszereltük a zuhany felső részét és a szomszédos helységben a csapra szereltük fel. Onnantól az volt a zuhanyzó. Mikor kinézegettük magunkat a a laktanya 
kapujában megbeszéltük, hogy bográcsolunk egyet. Irány a TEsco és megvettük mindent. Enni, inni, stb. Kiértünk a célállomásra. Le a kalappal, csodálatos terület volt. Egy vandégház, több szobával, bográcsos hellyel, konyhával és isteni zöld fűvel. Jóformán mindenki mezitláb járkált.
Gyorsan felraktuk a sertés pörköltet. 21 órára már ehettünk is. Nagyob finom volt és természetesen kirúgtam a hámból és barna kenyeret ettem, mely még szerintem meleg is volt, jó sok savanyúsággal. Még jó hogy nem volt kint mérleg. Pont a napokban jelent meg egy alkohol mentem citromos sör. Vettem belőle kettőt és egy 2 L üdítőt.
A folyamatos poénkodások illetve régi történetek mindenkit megnevettetett. Nagyon jó kis csapat jött össze. jó páran maradtunk a katonai pálya mellett, de volt aki már civil lett, volt aki rendőrnek állt.
Egyik társunkat Korfun hívtuk fel, majdnem mindenki beszélt vele. Majd megkérdezzük, mekkora lett a számlája. Én 1:20 kor jöttem el. Addig bírtam. Nagyon sajnáltam, hogy ott kellett hagyni Őket. Remélem mielőbb, de max 5 év múlva látom megint a csapatott. állítólag még idén rendezünk még egyet.
Vasárnap:
Kiérve Nógrádra egyből ágynak dőltem. Ildi megágyazott nekem. Reggel hát nem igazán kipihenten, de felkeltem. A mérlegelést otthonra tartogattam. A reggel illetve az egész napomar alapból a zöldségeknek szerettem volna szentelni, de néha egy-egy falatott elcsíptem. Sülthús fokhagymával (nagyon sós volt, így törpe méretet ettem), húsleves (kízárólag a zöldségekből egy kettőt), Tintahal karikát (csak 2 karika teszt miatt) Lecsó reggelire, igaz nem volt benne gyümölcs, de jólesett. Délután lemostam a kocsit, ,mármint amennyit lehet egy tűző napon. 15 óra fele hazajöttünk. Ildi nekilátott takarítani, én meg már nem is tudom mit csináltam. Be-be aludtam a mai napon. Most meg mint egy bagoly fent vagyok. Hazaérve megmértem magam, de remélem nem kiváncsi senki az értékre. igaz előtte jól bevedeltem folyadékból, hogy minnél jobban tudjon dolgozni a szervezetem. Majd a reggeli állapot érdekel inkább.
Mára ennyi elég, mert litániát is lehetne írni, vagy nem is tudom, hogy ez mennyire volt az.
Chiliről itt egy kép, mikor elengedtünk egy kicsit, rájöttem, hogy nekem a mókussal történő mozgás igen hasznos, bárcsak másnap a derekam is így vélekedne. kb 2 órán át volt kint, mikor megelégeltem és megpróbáltam testbeszéddel megmagyarázni neki, hogy hol a helye eme csodálatos családi társadalomban. Végül sikerült is, igaz és leizzadtam eléggé a magyarázás közben. De Ő is kifáradt. Odament az etető tálcájához és evés közben elaludt.
