Hát, hogy is kezdjem. Az elmúlt egy hónapban a súlyomat tartom 80-82 kg között. Ez általában attól függ, hogy hétköznap van, vagy hétvége. A rutinok nem változtak, a folyadékkal még mindig problémám van. Hétköznap ezt úgy oldom meg, hogy csinálok 2 L teát, melyet úgy helyezem el az irodámban, hogy indig ránézzek. Furának fog hangzani, de azt szoktam nézni hogy mennyire sárga a vizeletem. Ha nagyon az akkor igen keveset ittam, ilyenkor egyből magamhoz veszek egy nagyobb mennyiséget.

A minap sikerült összehozni egy "nyár" búcsúztató bulit a munkahelyen. Ilyenkor fűzünk valami finomat. Most marha pörkölt volt, házi káposzta salátával és kenyérre, meg amit hozott magával az ember inni. Én voltam a kis chef, mert a koleganőm főzött én meg dolgoztam a kezei alá. Sikerült rávennem, hogy nem is kell annyi só bele. Nagyon örültem neki, hogy megfogadta a tanácsomat. Azt viszont nem tudom, hogy mikor kimentem mennyit szórt még bele, de hiszek neki, hogy semmit. Cserében én mosogattam el. Szerintem kiváló üzletet csináltam, mert voltunk kb 15-18-an.
Persze ki megy a boltba, mivel elfelejtettünk zsiradékot venni, így azt is kellet hoznom. Összesen 4 kg kenyér, és fél kg zsír kellett.

A zsírt majdnem elfelejtettem, vagyis el is, de eszembe jutott. Hogy hogyan, na az egy élmény. Megvettem a kenyeret és nézegettem, hogy mennyibe kerülne ebben a boltban a sör amit vettem magamnak. Mivel az árat nem találta, de észrevettem a paradicsomlét. Így azt is hozzátettem a kosár tartalmához. Majd irány a pénztár és iram vissza, hogy kezdhessünk főzni. Útközben visszafelé szembe jött velem az ifjúság. Az egyik egy gizda gyakorlott anoresziás, a másik meg, hááát inkább leírom. Lentről felfele: Fekete cipőcske, testszínű harisnya, fekete szoknya melynek lengő része vissza van varva, hogy még rövidebb legyen. Cérna pántos felsőrész, és kb "D" kosaras melltartó teletöltve. A melle közelről véraláfutásosnak tünk, vagy inkább olyan viszeresnek, mint amit a lábon szoktak lenni. De nem ezt a lényeg (fura mi?) A lényeg a csípő és a mell közötti terület. A fehért kicsit átláccó felső nem takarta azt a mozgó "zsír" területet, melyet kb 80 m-ről tisztán láthatóan mozgott. Mikor elhaladtam mellettük - ha eddig nem tűnt volna fel ekkor -  ébredtem rá, hogy a ZSÍRT elfelejtettem megvenni.

A vacsorát tálaltuk. Én kenyér helyett sárgarépát ettem, mely a többiek körében igen csak elfogyott és még a káposzta salátához is illett. Egy lendületes kérdéssel kezdtem. " kér valaki a répámból?" Na ez is jó hatást ért el.

Teli tüdőből ki merem jelenteni, hogy itthon csak akkor van kenyér, ha a kacsáknak szánt kenyérből véletlenül maradt a táskában.

Ma este Viki kért tojásrántottát sózott paradicsommal és paprikával. Megcsináltam neki, természetesen minimális só mennyiséggel, majd a becsukott só tartóval a szeme előtt imitáltam a sózást. Bevágta az egészet. Majd megkérdeztem, hogy milyen volt. Szerinte nem volt túlsózva, finom volt.

Ildi elkezdte a népszámlálást, hát nem egyszerű számára. Ez az első "vezető" beosztása, ami szerintem számára igen fontos feladat. Néha kikéri a véleményemet, melyben remélem jó tanácsokkal tudom segíteni őt a páréves tapasztalattal a hátam mögött.

A minap voltam gokartozni. Attól féltem, hogy az első kanyarban kiborulok, de NEM. Isteni volt. Annyira élveztem, hogy csak azt vettem észre, hogy leintenek. Hál istennek volt még egy ingyen köröm, mert a névnapomra a családtól kaptam két menetnyi gokart lehetőséget. Másnap vette Ildi észre, hogy az oldalamon véralá futás van, mert azért nyomtam a gokartnak. A kanyarokban sikerült drift-tel bekanyarodni ami irtózatos hanggal jár, persze ez emelte a hangulatomat.  Ildi csinált jó pár képet és videót. Egyszer megpördültem. Az első menetben 6-an voltunk a pályán, a másodikban meg egyedül. Ilditől a szülinapomra azt kértem, hogy ketten menjünk a pályán, mert természetesen most nem akart jönni.