Svédország.
Némi adat, hogy tudd, hol van:
Péntek: Csináltam házi zsemléket és cipót fehér rozslisztből, illetve teljeskiörlésú lisztből. Szalámi bele 
meg uborka vagy paprika némi Erős Pistával. A kocsi biztonsága érdekében, illetve nem volt ki vigyázzon Vikire, így a kettőt egy csapásra megoldottuk, hogy csütörtökön még este kimentünk Nógrádra. Beraktam a hóláncot és egyéb cuccot, hátha kell majd. Hajnalban már nem tudtam aludni, forgolódtam. Szerintem mindenki átesek ezen, mikor már izgul, hogy milyen lesz, mikor indulunk, el ne késsünk, nehogy elaludjak. Az órát sűrűn nézve, rájöttem, hogy fél 1 magasságában már nincs értelme aludni. Az órát fél 2-re állítottam be, de inkább előbb keltem. Megreggeliztem, tej és csokis müzli. Ez bevált már a korai reggeliként.
Majd 2 fele elindultam Vácra, hogy magamhoz vegyem a telefonom töltőjét és némi audio cd-t. Még jó hogy a kocsit GPS rendszerrel kértük. Ebben csak annyi volt a gond, hogy csak a magyar és a Szlovák térkép volt benne. Nekünk meg még szükség volt a Cseh, Svéd, Németre is. 3 óra után egy kicsivel indultunk Gödről akkor már Apu társaságában. Odafele az út nagyon élvezetes volt, felváltva vezettünk. A vezető ülés volt a kényelmesebb, még jó, hogy előtte való napokban ünnepeltem a szülinapomat, így feleségemtől és a lányomtól kaptam egy hátpárnát a kocsiba, mely igen megkönnyítette az utazást, így csak a SEGGEM fájt nagyon, de azt fészkeléssel megoldható volt. Az anyos oldalon az ülés valami katasztrófa. Derékszög, kényelmetlen állítási lehetőség nélkül. De túléltük. Kifele menet az M1-es autópályán egy kicsit eltévedtünk, így beugrottunk tankolni az Osztrákokhoz és sajna még pálya matricát is vettünk, igaz az egész nem tartott 10 percnél tovább, mármint az autópálya használat. Gyorsan megfordultunk és annak örültünk, hogy legalább jó minőségű SHELL dizelt tankoltunk.
Ebben a pár km-ben visszafelé csatlakoztunk egy rendőrségi „mutasd meg mit viszel” ellenőrzésbe. Megálltam a rendőr mellett, aki egy discoból szerzett UV fényes mutatoval integetett, hogy araszolja melléje, valami logott a füléből először zenelejátszóra gondoltam mert ütemszerűen integetett. Nem az volt. Lehúztam az ablakot, majd jött a „akármit is mondasz úgy sem értem” műsor. Mikor kibeszélte magát elindult hátra a kocsi mögé. Gondoltam követem, hátha adni szeretne valamit. De csak megállt a hátsó ajtóknál és meredtem bámult a kilincs irányéban. Gondoltam egyszer van idén karácsony, mert ha, meglocsolom még bedob a kocsijába és hazavisz a feleségének elő húsvétra. Így kinyitottam az ajtó. Meglepet arccal és hanggal (ÓÓÓÓÓ) tudatosult benne, hogy tök üres a kocsi. Majd mondott valamit, aminek a végén olyan „CSŰSSZ” hangzott el. Boldogan integettünk egymásnak és mosolyogva elváltunk, pedig hogy örültem volna, ha meghív vacsizni.
Az út további része nagyjából uncsi volt, sokat beszélgettünk és viccelődtünk egymással. 
Egy baleset volt menet közben ami miatt volt némi torlódás, meg persze a Berlini elkerülőn a nagy dugó. A zenehallgatás apunak nem jött be a kocsi zaja és egy állandó fütyülés kíséretében. 
Beértünk ROSTOCK-ba, innen indul a komp. 22:45-ös indulással és csak 18:25 volt. Előtte gondoltuk vacsorázni egyet a közeli bevásárló központban, mert még jócskán volt időnk és még tankoltunk is kell, mert nem tudtuk mikor lesz a következő lehetőség. Tankolás közben az autómatikára bízva a folyamatot én kinyújtózkodtam a torna segítségével, majd hallom, hogy mindjárt kész. 
Kattan a pisztoly és pár decinyi hagyja el a gépkocsi tartáját. Egyszerűen kiköpött a kocsi, biztos olyan, NO NAMEs változatott sikerült tankolni bele, amit a tank sem bírt megemészteni, az eddigi SHELL helyett. Viszont jobban ment vele a kocsi. Együnk Kinai kaját, gondoltuk nem lehet rossz itt sem, ha otthon imádjuk. Ezzel megint gondunk támadt, nem az olvasás terén, mert szép nagy betükkel volt kiírva, még apu is látta, de hogy mit tartalmaztak a feliratok, vagy a képek az volt az igazi talány. Még az sem volt, hogy megmutogatom, hogy ebből kérek kettőt. Mert egy idős nagymama állt a pultnál, aki felvette a rendelést, majd egy 50x50-es ablakon át hátra kiabálta a menüt. Ott elkészítették és egy lezárt ételhordóban visszaküldte az audio információ szilárddá maretalizálodott változatát. Így maradt az gyors kifőzde, ahol inkább apu rendelt a sajátos Német tudással. Hogy mit ettünk nem tudom, de volt benne krumpli, hagyma, hús meg valami, aminek nem volt rossz íze és persze az egész leöntve valami szósszal, hogy az oda nem illő részeket ki tudják takarni. Nem mondhatom, hogy nagyon éhes volta, de mire megettem apunak még igen csak volt a táljában. Láttad volna a pasi arcát mikor elkértük a blokkot, 8 euroval át is vágott, amit csak később vettünk észre.
Néha be kellett némi pihenéssel egybekötött kajálást is illeszteni a programba.
19 órára megérkeztünk a CHEK IN ponthoz a kompnál. Idősebb csinoska hölgy foglalkozott velünk hadaró német tudással. Majd apu informálta, hogy ez nálunk nem jön be, így váltott angolra, apu meg szélles mosollyal mutogatott felém. Gyorsan ecseteltem felé, hogy I small speak English, sorry. Nagy sóhaj hagyta el a hölgy ajkár, majd rázendített. Fura volt, de lényeget a mutogatáson kívül megértettem. 50-es beálló, kék vonalat követve várakozzunk. Ő azért ennyivel jóval többet 
mondot, de úgy voltam vele, hogy a lényeget kiszűrtem, gondoltam az WC és egyéb dologra most nem kérdezek rá. A Blue vonal magyarázása közben erősen húzogatta a sötétkék pólóját. Aminek szerintem sok értelme nem volt, mert ennyi km-r a hátunk mögött szerintem a sárga pólóját is húzogathatta volna nekem akkor is a kék felé veszem, az irányt, mert az volt közelebb. Idönk meg volt, hogy golyafosként körbelengjem az egész kikötött. Nagyon hideg volt, néha be-be kellett kapcsolni a motort, hogy ne fagyjunk meg. 
Mind utólag kiderült volt a kocsiban álló helyi fűtés meg egyéb más is melyre majd később térek ki. Mivel tök üres volt hátul én beugrottam egyet tornászni, egyrészt hogy menjen az idő, másrészt, mert fáztam, harmadrészt meg jó a hátamnak. Ja itt jegyzem meg a második fontos dolgot, nagy nehezen megtaláltuk hogy az oldalsó ajtó hogyan nyílik, illetve a csomagtér világítását, melyre a telefonokat használtuk eddig. Megjött a komp. BAzi nagy A képek nem adják vissza az élményt és az érzést mikor kikötött. Beleremeg minden. 22:30 
magasságában jelezték, hogy lehet felmenni a kompra. Mire felértünk már tériszonyunk volt. Az információnál megtaláltam azt az infót melyre igen csak felkészültem, hogy angolul megkérdezzem. 6:15-kor köt ki. Felmentem körülnézni a fedélzetre, apu követett, de nem tartott neki sokáig mert hatalmába vette az álmosság és a tériszony. Én még megvártam, míg elindulunk, majd irány a fürdés és az ágy.
Szombat: A telefont beállítottam, hogy keljünk 5:30-kor de a hangos bemondó megelőzött 5:15-kor, majd 5:45-kor 6:10-kor. Sötét és ködös idő volt mikor elindultunk. Már nem emlékszem, hogy mikor értünk oda, de Ági folyamatosan hívogatott minket, hogy hol tartunk és bíztatott, hogy nincs sok hátra ügyesek vagyunk. Előző napo este tankoltunk, mert nem voltunk benne biztosak, hogy mikor és melyik töltő állomás rondítja el a környezetett az autópálya mellett. Mint utólag kiderült, hogy a SHELL és igencsak sürűn. Az egészben a monotonitás volt az uncsi. A GPS szavaival élve: Tartson jobbra, majd folytassa az utat 286 km keresztül. Már csak az kellett volna, hogy megmondja mikor álljak meg és esetleg a könnyítésről is beszél velem egy kicsit. Számomra ez nem okozott annyi problémát, mint apunak, de szerintem még azóta sem ment el dokihoz.
Jut eszembe. Mivel nem voltunk benne biztosak, hogy mennyivel mehetünk az autópályán így a 100-110-es határt húztuk meg és nem csak azért mert féltünk, hanem az üzemanyag sporolás miatt is. Beszéltem a z otthoni rendőr barátommal, aki nem tudott egyből választ adni, hogy a 3,5 t alatti kisteherautó mennyivel mehet a hazai vagy külföldi utakon. A külföldit nem tudta megmondani, de megkérdezte a Közlekedési osztály vezetőjét is aki szintén nem tudta. Így maradtunk a 110-ben.
Mikor megérkeztünk, nagy örömmel borultunk egymás karjaiba, majd egyből a masszírozó rendszert pakolták rám, mely meglepetésemre igen kellemes és lazító hatást gyakorolt rám. A lakás levegőjét áthatta a nemzetiségek ereje. Odahaza volt Alexandra is, ki több nyelven beszél, sajnos a magyar az a gyengéje, így a beszélgetés során többször váltottak Ágiék Svédre. Számomra egy igazán vicces nyelvezet. Főleg a ritmikáján tudok nagyokat mosolyogni. Röviden jellemezve olyan HÖKTEMÖKTE (Idézet Aputól).
Az egész útnak az apropója a szállítás volt, így meggyőztem a csapatott, hogy még szombaton kezdjünk neki a pakolásnak, mert akkor több idő jut a beszélgetésre. Ez annyira sikerült, hogy a Vasárnap és a Hétfői napokon szinte nem kellett semmit sem pakolni, csak apróságokat.
A étel valami isteni volt. Az ízek kavalkádjait éreztem a számban. Olyan volt, mikor elé állsz, egy igazi terülj-
terülj svéd asztalnak. Most már megértettem, hogy honnan jött ez a név. A teljesség igénye nélkül, néhány amit ettünk: Füstölt lazac, kaviár saláta, zöldségek, ruszli 
féle mustárral, kenőmájas, saláták (cukkini, karfiol, paradicsom, uborka, olíva bogyó, pritamin paprika, stb) körözött, pirítós kenyér, kínai szósz, tonhal, garnéla rák, húsleves (gazdag zöldséggel), grillezett tarja, tojás, tojásos rizs zöldborsóval.
A lista igen nagy, nem írom le ide, hogy miket hoztunk el, mert szerintem nem ide való, de annyit írhatok, hogy az 5 m3-es autó igencsak tele volt.
Az időm nagyobbik részében megpróbáltam felfedezni a lakást. Nem mondható nagynak, de viszont annál szebb. Egy dolgon akadt meg a szemem. A kép nem adja vissza azt a látványt. ha jól emlékszem apró madarak vannak hajtogatva, melyre angol és svéd szavak kifejezések vannak írva. Nagyon esztétikus és praktikus egy kép.
A napok rövidnek tűntek. Idehaza megszoktam, hogy 22 és 23 óra körül megyek aludni. Kint viszont mindenki elvonult 21 óra magasságában. Nekem ez fura volt. A vacsora annyira laktató volt az ebéd után, mely a vacsoráig biztosította, hogy tele legyen a gyomrom, hogy szükségem volt, némi mozgásra. Így gondoltam megyek egyet sétálni. Apu csatlakozott. Hűvös volt, meg apu nem szokta a szántást, így hamar visszamentünk, de én nem adtam fel, egyrészt a mozgás, másrészt a környék miatt. Így visszamentem még egy kicsit. Az egész séta alatt az ámulat, csodálkozás és a gyönyör kerített a hatalmába. Olyan, hogy FÜGGŐNY szerintem hiányzik a svéd szótárából. Minden lakásba belátható, de szerintem csak én voltam az, aki ezeket nézte. Jó kis MACSAR VIRTUS. Ahogy sétálgattam észrevettem, hogy nagyon sok helyen az udvar közepére ki van helyezve a zászlórúd és nem egy helyen még a kicsi svéd zászló is fel van húzva. Másnap nem bírtam ki és rákérdeztem. A kis zászló bármikor kint lehet, de a nagy az csak fontos ünnepkor (szülinap, évforduló, állami ünnep), ami fontos vele kapcsolatban, hogy csak napfelkelte után és még naplemente előtt le KELL húzni, mert különben szégyen.
Vasárnap: Hát nem kapkodtam a felkeléssel. A többiek már talpon voltak és beszélgettek. Elmentünk bevásárló körútra, itt is élmények értek. Két hónapja voltam gokartozni és most sikerült egyet dodzsemezni is. A dodzsem egy Mini Cooper volt, mely kipróbálására már régen vártam. Élvezettel vezettem, ez is egy olyan élmény volt, melyet idehaza a büdös életben nem tudok véghezvinni, hacsaknem feliratkozok egy tesztvezetésre és sorba állom 2 órát egy 10 perces időtartamra. Itt odafele és visszafele is én vezettem. Később a Lexuszt is kipróbáltam, de az nekem olyan nagypapás volt. Ott nem a vezetés élményről volt szó, az út közelségéről, hogy érzed a kocsi minden rezdülését, a motor morajlását. Meg tudom érteni Ivánt, hogy mért szereti ezt a kocsit vezetni a városban. Fürge, mozgékony, kicsi.
Hazaérve Iván megcsinálta a híres Grill húsát. A hús láttán már tele lett a szám nyállal és elkezdődött az emésztési folyamat, már alig vártam, hogy egyek belőle. Innentől a tenger csodagyümölcsei már kevésbé érdekeltek. Régebben mondtam idehaza, ha esetleg valami folytán át kellene térnem a vegetáriánus étrendre az nekem egy harakiri lenne. Nincs finomabb, mint egy jól elkészített félig átsült bepácolt isteni hús, ha még tetőzzük, hogy grillen van megsütve akkor azt Isteni ételnek hívom.
Így hát Iván, nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a tudást és íz világot. (pác: olíva olaj, szójaszósz, mustár (dizsoni, ha jól emlékszem) és fűszerek (bors, fokhagyma). Csak megkened vele a húst és irány a bemelegített grill. Ja és csak 8 percre közben sűrűn fordítgatod.
Hétfő: A reggeli igen laktató volt, már nem emlékeszem, hogy mi volt az, de nem maradtam éhesen. Ez után jött a városnézés. Ivánnak és Áginak volt némi programja a városban és mi meg nem akartunk itthon maradni. Mentünk velük. Körülnéztünk, sétálgatunk a mólónál, a bevásárló utcában. Ami nagyon fura volt, hogy nem hallottunk senkit kiabálni, ordítani, hangosan röhögni, mint azt megszokott dolog idehaza a hiper pigmentált egyedeknél. Mindenki csinálta dolgát, halkan beszélgetett. Mondjuk az is eszembe jutott, hogy előző nap kitombolták magukat és elment a hangjuk, de ezt inkább az utolsó lehetőségek közé sorolnám. Ebédre könnyű levest gondoltunk, de Iván a maradék tarját megcsinálta nekünk és én nem tudtam ellen állni az illatoknak. Az egy tányér leves mellé még bevágtam két szelet húst is. Többet csak azért nem, mert akkor mit eszünk a kompon.
14:30 kor sajnos búcsút kellett venni a rokonoktól. Pedig még szívesen maradtam volta, csak már hiányzott a család is odahaza. Idejövet, meg szerettem volna állni a Jönköping táblánál egy fényképre, de csak azt vettem észre, hogy HÚSSSS és elmentünk mellette. Sebaj, majd visszafél, gondoltam naivan, persze ahogy ezt Móricka elképzeli. A rendszer ugyan az maradt. HÚSSSS és a tábla tovatűnt.
A komphoz természetesen megint idő előtt odaértünk. Az előttünk álló 3 autó szintén magyar volt. Kiszálltam hozzájuk és egy jó beszélgetés kerekedett belőle. Apu is jött, de a hidegre való tekintettel inkább visszaszállt a kocsiba. Mikor be chekkoltunk, akkor nem igazán éreztem, hogy jó helyen álltam meg. Érdeklődre, beszéltem egy kicsit angolul is, a lényeg az volt, hogy megnyugodtam, mégis jó helyen vagyunk. A komp már nem volt nagy szám, a kabinban megvacsoráztunk és szokás szerint 
apu lefeküdt aludni. Sajnos a vonat beszállási részére nem tudtam bejutni, - a kabin ablakok viszont sokat mutattak magukból - de így is bejártam a hajó engedélyezett minden részét. Az indulásra már nem voltam annyira kíváncsi, vagy nem akartam megfagyni. De azt majd későbbiekben eldöntöm magamban.
Kedd: Az út hazafelé igencsak monoton volt. Elhagyva a kompot már csak a hazaérkezésre kellett figyelni, hogy épségben jelentkezzek a családnál. Az egyik pihenőben megállva a nyújtózás és a könnyítés oltárán heverve megállt egy Német rendőrautó mellettünk. A szokásos lendülettem mondta a mondókáját, melyből a passport szót értettem egyedül. Jeleztem részére, hogy csak személyi van nálunk. No proplem, válaszával megnyugtatott. Apu érdeklődött, hogy van-e valami gond, a rendőr közös nemzetközi jelölésekkel és tagolt akcentussal jelezte felénk, hogy csak akkor van gond, ha a monitoron azt látják majd. A rakomány biztonsága érdekében a végállomás Nógrád volt a zárhatóterület miatt. Kivettem még egy nap szabit, hogy kipakoljunk és vissza tudjuk vinni a kocsit. Ezzel is volt némi probléma.
Kötekedés volt, szerintünk, mert az üzemanyag mutató nem hasalt el teljesen jobbra. Mikor mi megkaptuk a kocsit a fedélzeti compúter szerint 734 km-re elegendő üzemanyag van benne. Mikor mi vittük vissza akkor 810 Km-nek megfelelő volt. De Őt a 200m-re lévő kúton tankoltam, mi meg a 14 km-re lévőn. Ha a vezetési stílust veszem figyelembe, akkor még mindig mi nyerünk. Hogy kötekedés ne legyen elmentem megint tankolni. Bele suvasztottam még 3 l üzemanyagot. Visszamentem és az még mindig nem volt elég a srácnak és arra hivatkozott, hogy tőle nem így vettük át a kocsit. Visszamentem a sráccal. Beleszorított még 0,2 l. Majd még sűrű kattintgatással 4,5 l-rt. Szerintem a pofátlanság, illetve a szemétség határát feszegette vele. Ennyi erővel így kellett volna átadni is a kocsit nekünk, hogy ott előtte tankolják meg a kocsit. Tanúságnak azért jó volt. Apunak mondtam, hogy szard le az egészet, menjünk.
