Hát megint itt. Majd egy hónapja nem írtam.
Ebben a pár napban nem mondhatnám valami ütősnek és sportembernek magamat, hisz beköszöntött a tél igazi ereje, ami természetesen kihat minden emberre főleg a férfiakra. A sportolást míg bent vagyok a munkahelyemen tudom csinálni, viszont itthon már nincs annyira kedvem hozzá. A napokban viszont a hosszas itthonlétek meghozták a gyümölcsét, felszedtem 3 kg-ot, mely hatására a közérzetem is igen lement. Gondoltam, majd hétfőn nekiállok, de sajnos Viki rosszul lett és én maradtam itthon vele, majd Ildi is az ágynak esett, így a munka is váratott magára, ja a sportról nem is beszélve.
Az itthonlét alatt megtaláltam a régi lépcsőző gépet, mely - gondoltam - pótolni fogja a napi mozgást. Mivel bent is a edző gépen 43-45 percet nyomok, így ezzel az időintervallummal kezdtem. A kedvenc sorozatom (Dr. Csont) épp 43 (+-35 mp) perc. Második évadnál kezdtem el. Eleinte nehezen ment, de rájöttem, hogy ha Viki szobájában csinálom, egyrészt nem kell az egész családnak nézni velem a sorozatot a társasjáték közben, másrészt, ha egy kicsit elveszítem az egyensúlyomat könnyebb megkapaszkodni és ég a vizet is tudom hova rakni. Két 0,33 L-es vizes palack van mellettem, melyet teljes mértékben kiszárítok a végére. Többféle ruházatot volt időm kipróbálni. Termó nadrág és felső, Polo és boxeralsó, boxeralsó és termo nadrág. A vége mindig az, hogy fel kell mosni utánam. Az első epizód alatt 2756 párás párat tudtam produkálni. Gondoltam ennyi elég, a következőre a háromezres álomhatárt is túlszárnyaltam. Már közelítek az évad feléhez és már 3777 lépés párat tudok produkálni. Így sikerült visszatérnem a 81 kg-ra.
Sajnos az időjárásra való tekintettel hajózási tilalom van a dunán. Jégzajlás zavarja a hajóforgalmat, így a két hét kötelező itthon maradás (fent említett betegségek) követően sajnos még mindig nem lehet hajózni. Megkértem az egyik munkatársamat, ki kisbusszal jár, be tudnék-e én is ugrani míg zajlik a jég. Egyenlőre ezen a héten megoldható a következő hét milyen lesz még nem tudom. a lényeg viszont az, hogy érdeklődtek a Diéta iránt. Másoktól hallották, hogy milyen Diétát csináltam én, sajnos csak felületesen. Viszont a végeredmény nagyon is színpatikus volt számukra. Két napja ez a téma a kocsiban, egyenlőre azt látom, hogy szeretnék, de mit is ehetnek, mikor, mennyit. Van aki kipróbálta mát a 90 napos diétát is, de utána még több is jött fel rá, mint amennyivel kezdte. Sikerült megértetni vele, hogy az csak részben jó diéta, de a szervezet részére annyira nem OK. Amit viszont én csinálok az egy életfilozófia. Odaadtam neki a füzetett, lemásolta, nézegeti, majd kiváncsi leszek mikor kezdi el. Lehetőségen szerint megpróbálom támogatni, de a nagyobbik –oroszlán – rész az ővé.
Kiruccantunk ma a városba, ennek több oka is volt, egyrészt mert megnyilt az új LIDLI – nagy árú kedvezményekkel – másrészt szétment Ildi csizmája természetesen garancia időn belül. Viki kitalálta, hogy csirkehúst szeretne enni. Míg Ildi válogatott a boltban – levásárolhatta az összeget – mi addig beugrottunk a boltba. Vettünk csirkét és körülnéztem a zöldséges-gyümölcsös pultoknál. Megláttam a gyömbért, összefutott a nyál a számban, vettem is egy nagyobb darabkát. Hazaérve feleségem nekilátott a csirkének én meg meglestem a szomszédomat, aki tüdő gyulladással van otthon. Ez annyira jól sikerült, hogy 1,5 órán át dumáltunk. Hazaérve a rántott csirkemell várt, inmár 20:40 magasságában. Elővettem a gyömbért, karikákra vágtam és savanyított fejes káposztával benyomtam. Nem kellett volna, de isteni volt. még jo hogy csak egy szeletet ettem meg és jól is laktam.
Az elmúlt pár napban sokat főztem, Chilis babot, húslevest gazdagon, rántott levest, zöldséges pácolt csirkét, stb. A zöldségek sem maradtak ki az étrendből. Sikerült vennem joghurtos saláta öntetett, melyet chilis kechuppal párosítva isteni, de ide sorolhatom a curry-s salátaöntetett is. Zöldség gyanánt a karfiol, sárgarépa, zöld-piros-sárga paprikák, cukkini, brokkoli, karalábé, káposzta meg amit még találok a pulton a zöldségesnél. Kipróbálta a garnélarákos wok zöldséget is, de annyira nem volt jó, hogy még egyszer nekiessek.